Már gyerekként is érdekelt a sütés, főzés. Imádtam a nagymamámnak segíteni. Sokat tanultam tőle. Szeretek új helyekre járni, új ízekre bukkanni. Kísérletezem a konyhában, sok féle nemzet konyháját kipróbálom.

Úgy éreztem itt az ideje, hogy kicsit komolyabban kezdjek foglalkozni a gasztronómiával. Így neki kezdtem a blogomnak, felszereltebbé tettem a konyhámat és álmokat kezdtem szőni. Az álom eléréséhez az első lépés a tanulás.

Minden azzal kezdődött, hogy mint anyuka, itthon maradtam, a gyerekek miatt bármire képessé váltam, kenyeret sütök, kísérletezem az ízekkel és olyan szerencsés vagyok, hogy az én két kis mini kritikusom kis “gourmet” lélek, nyitottak mindenre és falják az ételeket, ami nekem hatalmas örömöt ad.

A kenyérsütés során úgy éreztem nagyon hiányzik nekem egy robotgép, régi almom volt egy kitchenaid, de vacilláltam. Két gép közt végül egy harmadik gép nyert. ( Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerelem viszont örök, így a kitcenaid gépről se tudtam lemondani) Az élet és a kenyeres csoport úgy hozta, hogy megismertem a thermomixet is, mely első látásra, vagyis inkább próbára szerelem lett. Oly annyira szerettem meg immár lassan 2 honapja, hogy elkezdtem vele foglalkozni is, szeretném, ha sokan megismernétek, milyen szuper kis gép is. Olyan kapcsolatot is hozott nekem, Kovács Andi személyében (http://thermomixelj.blog.hu), ami a tanulás felé vezetett, úgy döntöttem ezt a szakmát meg kell tanuljam, akár főző tanfolyamokon, akár iskolapadba ülve. Ha csak az élvezet miatt és a családom örömére, már megéri.

Sok-sok érdekes recepttel, élménybeszámolóval, tapasztalataimmal szeretnélek majd titeket szórakoztatni. Kísérjetek el engem ezen az úton.